Az egyik legfontosabb, hogy levegős legyen, elegendő vizet tartalmazzon, és steril, fertőzőforrástól mentes legyen. Legolcsóbb, legkönnyebben beszerezhető a mosott folyami homok: Hátránya, hogy a víztartó képessége gyenge, és a dugványok gyökerei merevebbek, törékenyebbek lesznek. A gyökeresedéskor a gyökér nem ütközik semmilyen ellenállásba, ezért nem fejlődik bojtossá. Tőzeg: a dugványok nagyon jól gyökeresednek benne, gyökérzetük sűrűn elágazó, bojtos lesz. Nagy mennyiségű vizet képes felvenni, és még így is levegős marad. Komposzt: földszerűvé érett, mérgező anyagot nem tartalmazó komposzt nagyon értékes tápanyag a növényeknek. Szerkezete, szerkezet javító hatása nagyon jó. Marhatrágya föld: humuszban gazdag, jó szerkezetű, közömbös kémhatású. A földkeverékekbe 20-40%-os arányba alkalmazzuk. Perlit: földkeverékbe kiválóan alkalmazható, lazítja, levegőssé tesz a talajt. Homok és tőzeg keveréke: Tőzeggel sokat javíthatunk a könnyen beszerezhető homok tulajdonságain. Általában fele-fele arányban levegős, jó vízáteresztő képességű közeget kapunk.
Ezek után, ha egy mód van, rá jól beönözzük. A további munkák az őszi kitermelésig ápolásból öntözésből, növényvédelemből esetleges fejtrágyázásból állnak. Hajtásdugványozásnak két módja van, zöld és félfás dugványozás. Ezeket vegetációban végezzük. Mindkét esetben leveles dugványokat használunk és az az-évi hajtásból, vágjuk. Különbség a kettő között a növény fejletségi állapotában rejlik. Ezzel a módszerrel szinte minden növény szaporítható bizonyos kémiai szer úgynevezett hormon használatával. A dugványkészítés fajtákra jellemző optimális időpontjára egy táblázatot készítettem. A dugványozásnál itt, is mint, a fás dugványok esetében rügy alatt (levél alatt) vágjuk az alját, és néhány cm-el rügy felett a tetejét. Az alsó leveleket eltávolítjuk olyan hosszan, hogy a szaporító-közegbe 3-4 cm mélyen el tudjuk tűzdelni. Felül egy-két levélpárt hagyunk, amiket szükség esetén megkurtítunk (félbevágjuk a leveleket). Értelemszerűen dugvány hosszát az íz-köz távolsága határozza meg, ugyanis a földbe kerülő rész után csak egy-két levél-pár marad, a 10-15 cm hossz nevezhető ideálisnak.
Az ivartalan szaporítás legáltalánosabb módja a dugványozás. Az anyanövényről leválasztott hajtást, levelet, gyökeret, vesszőt gyökereztetjük. Lényege, hogy a növényi rész, vagyis a dugvány járulékos gyökeret fejlesszen és regenerálódjon. Kialakuljon a metszési felületen a hegszövet, vagyis kallusz, kihajtson a rügy, és létrejöjjön egy új növény. Az anyanövényről leválasztott leveles hajtásrészek - melyek lehetnek lágy és fásszárú növényekről levett hajtások - meggyökeresednek. Jellemző rájuk, hogy kevés a szilárdító szövetük, viszont sok vizet tartalmaznak. Dugványozáskor épp ez az egyik legfontosabb feladat, hogy a párologtatást csökkentsük, és pótoljuk az elvesztett nedvességet. Ezt a dugványok zárt helyen, és magas páratartalom biztosításával, hűtéssel, vízpótlással, permetezéssel lehet elérni. A hajtásdugványok kevés tápanyagot tartalmaznak, ezért szükséges a levélfelület normális működése. A dugványoknak fényre is szükségük van, de kerüljük a közvetlen napsütést, ezért szükséges az árnyékolásuk, de ezt a túlzott párologtatás megakadályozására használjuk csak.
Nagyálmos Ildikó • 2013. november 19., 16:12 • utolsó módosítás: 2013. november 19., 16:36 Az énlaki Szávai Márton bácsi úgy tud beszélni a gyümölcsfákról, hogy akinek eddig semmi köze nem volt a kertészkedéshez, azonnal kedvet kap hozzá. Az öregúr céljául tűzte ki évtizedekkel ezelőtt, hogy megmenti az őshonos gyümölcsfákat, génmegőrző kertet hoz létre. Egy faluval odébb, Firtosváralján Sebestyén János is hasonló gondolatokkal fogott hozzá tervéhez: magról saját maga állította elő azt a kétezer csemetét, amelyet a jó Isten gondviselésére bízott. Márton tanító bácsi nem ma kezdte a kertészkedést, a gyümölcsössel való foglalatoskodást. Huszonhárom évvel ezelőtt tűzte ki céljául az őshonos fák megmentését, s két hektáron folyamatosan kísérletezett és teszi a mai napig. A magról való szaporítás nagyon fontos szerepet játszik a gyümölcsfák életében. Ekképpen állították elő eleink is az őshonos fajtákat, és a szakember szerint szép állomány maradt az 1800-as évek közepéig, amikor kezdek elterjedni vidékünkön is a külföldi fajták, így a régi fajták lassan kiszorultak, kihaltak.
Amennyiben megfelelőek, beoltásra kerülnek gyöktörzsekbe. Egyes szervezetek, mint például az Észak-Amerikai Gyümölcskutatók Szervezete, új almafajták szaporításával és termesztésével foglalkoznak. Végezetül, időnként szerencsés felfedezésekre bukkannak a magról szaporított fák között. Akkor hogyan nevelhető új almafa? Egy bizonyos almafajtából új fák oltással nyerhetők. A gyöktörzsön egy speciális vágást végeznek. Ezt követően a vágásba behelyezik a kívánt fajta egy ágát vagy rügyét. Kifejlődését követően az új fa az oltott fajta gyümölcsét fogja teremni. Hogyan csíráztatható az almamag? Ha türelmes alkat vagy, akkor ez egy szórakoztató kísérlet lehet. Először hidegnek kell kitenni a magot, ez a szakasz a rétegezés nevet viseli. Helyezz több magot egy nedves tőzeget tartalmazó tasakba (a csírázási arány csak 30% körüli). Helyezd hűtőszekrénybe kb. 6 hétig, majd ültesd el egy cserépbe. A megfelelő almafa kialakítása érdekében a későbbiekben meg kell metszeni, majd pedig alakra nevelni a fát.
A következőkben megpróbálom röviden ismertetni a különbféle növényi szaporítás módokat. A szakma megkülönböztet generatív és vegetatív szaporítást. Generatív Szaporításról akkor beszélünk, ha valamilyen természetes örökítő anyagot használunk, magyarul, magot vetünk. Azért generatív, mert az új növény létrejöttéhez két szülő párra van szükség, azaz két egyed átörökített tulajdonságait hordozza tovább. A magvetés viszonylag egyszerű feladatnak tűnik, de azért itt is vannak eljárások, amik biztosítják a jó kelést. Léteznek olyan növény fajok melyeknek magjai a természetben, hosszú idő után kerülnek megfelelő körülmények közé, ezért az őket borító magköpeny kemény, vagy a magban csírázás-gátló anyagok úgynevezett anhibitorok alakulnak ki, azért, hogy nehogy a kelleténél hamarabb csírázzon ki a mag. Mindezeket a kertésznek figyelembe kell venni a vetésnél vagy a mag begyűjtésénél. Például a rózsánál vagy a hársnál un. viaszérésben kell magot gyűjteni, mert ekkor még nem alakulnak ki a csírázás-gátló anyagok, így nem fog a mag elfeküdni, azaz még a gyűjtést követő évben, nagy százalékban kikel.
Egyáltalán nem permetezem, nem igényelnek törődést, a metszését beállítom, a többi a természet dolga. " Ami természetellenes, az ártalmas Márton bácsi szerint a betegségeknél rosszabb a "kósza pocok", másik nevén a "földi kutya", amely elrágja a fák gyökerét. Egy tavaszon 160 gyümölcsfáját ették meg, amelyeket újra kellett oltania. A vadak is sok kárt tesznek a gyümölcsösben, és a kétlábú vadak sem kímélik, letörik a fák ágait. Az egykori tanító kapcsolatban áll magyarországi gyümölcsészekkel is, tudnak egymásról, személyesen is találkoznak, oltóágakat cserélnek. "Szívesen segítek azoknak, akik szeretnének ilyen kertet létrehozni. Veres István professzor, aki egyik legnagyobb gyümölcsész volt, mondta, hogy Romániában 15 év kell ahhoz, hogy a gyümölcsállomány normálisan helyreálljon. A hibrid növények első évben rekordtermést hoznak, de az utána következő években folyamatosan csökken a termésük. A nagymenő fajtákból van ötféle, amelyeket az üzletben lehet kapni, és ezeket ipari mennyiségben állítják elő.