Más területeken nem igazán lehet tudni a létszámúkat, de látszólag máshol is nagyobb számban fordulnak elő. Habár az aranysakál- állítólag 13 alfaja létezik – többfajta területen képes megélni, mégis a sivatagi-, füves és cserjés területeket kedveli. Az aranysakál gyakran dögökkel táplálkozik, sokszor a nagyobb ragadozók, éspedig az oroszlán, leopárd vagy krokodil által elejtett állatok maradványait eszi meg. Ideiglenesen eltemetheti (eldugja) a táplálékát a konkurens dögevők elől. Elsősorban hajnalban és szürkületkor vadászik, étrendjébe beletartoznak a kisemlősök, földön fészkelő madarak, hüllők (beleértve a mérgeskígyókat is) és rovarok. A párjával együttesen megtámadhatják a nagyobb állatok kicsinyeit, például a gazellát. Az aranysakál sebessége rövid távon elérheti a 32 km/órát, ami a hosszabb távolságokat illeti 16 km/órát. Ha nem jut zsákmányhoz vagy döghöz, gyümölcsöket és magokat fogyaszt. Olykor az emberi települések közelében is szerencsét próbál, szemetesekben ételmaradékok után kutatva vagy akár a kis vagy újszülött haszonállatokat is megtámadhatja.
Test: Mindkét nemnek farkasszerű testalkata van, de aránylag hosszabb törzzsel rendelkeznek; a nőstényeknek 5 pár csöcsük van. Fej: Viszonylag keskeny koponyával, hegyes pofával, aránylag vékony tépőfogakkal és rókaszerű fülekkel rendelkezik. Lábak: Soványak és fürgék, igen alkalmasak a futásra. Farok: Eléggé bozontos, kb 30 cm hosszúságú. Bunda és színe: A szőrzet rövid és durva; a bundájának színe változó, de általában sárgás-aranyszínű, nyáron világosabb, mint télen; a háta általában sötétebb, mint a hasa. Érzékek: Kiválóan lát éjjel is (hajnalban és szürkületben egyaránt); kitűnő hallása van (képes detektálni a kis préda mozgását a földalatti üregekben); a szaglása is rendkívül kifinomult (szaglása talán 100-szor is jobb az emberénél). Elterjedése, élőhelye és étrendje Az aranysakál Észak-Afrikában, Délkelet-Európában, az Arab-félszigeten, a Nagy Indiai Sivatagban, az Indiai-szubkontinensen és Indokína nyugati részén fordul elő. Jó alkalmazkodóképességének köszönhetően az aranysakál populáció meghaladja a 80, 000-t csak egyedül az Indiai-szubkontinensen.