Miért érdemes bizonyos időközönként teljesen lemondani az ételről? Milyen esetleges veszélyekre kell felkészülnünk? Egyre elfogadottabb szokás lett az elmúlt években a böjtölés: aki így tesz, a hét bizonyos napjain nagyon keveset ehet csak. Kattintson! A böjtölést évezredek óta alkalmazzák a betegségek gyógyítására, az erőnlét javítására, sőt egyesek szerint a böjtnek az elmére és a spiritualitásra is nagyon jó hatása van. Ráadásul nem is kell teljesen lemondani az ételekről: az időszakos böjtölésnek, vagyis annak, ha rövid, ismétlődő időszakokra lemondunk az evésről, nemcsak a testalkatunkra, de az egészségünkre is pozitív hatásai lesznek. Az egyik legismertebb időszakos böjt a muzulmán valláshoz kötődő Ramadán. Időszakos böjtnek minősül, ha minden nap csak egy rövid időszakban (például reggel 8 és délután 2 óra között) vesszük magunkhoz az élelmet, de az egyik legdivatosabb étrend szerint hetente öt napon "dőzsölhetünk", míg a maradék kettőn mindössze nagyjából 500 kalóriányi ételt ehetünk csak meg.
Technológia Minden egyes elkészített kértkövünket a megfelelő cement/víz arány és több fajta sóder együttes felhasználásával keverjük speciális keverő berendezéssel, az anyagminőség fokozása érdekében képlékenyítő anyag hozzáadásával finomítjuk a megkevert anyagunkat, melyet formákba helyezés után rázópadon buborékmentesre rázunk. Kézi gyártású manufaktúra megoldásaink produktumai a gépi tömeggyártású technilógiával ellentétben egyedi, természettel szemben ellenállóbb, teljes anyagában színezett végeredményt ad. Rázási folyamatunknál - mi a tömeggyártású megoldásokkal szemben-, a térkő alsó része irányában rázzuk ki a betonban lévő levegőt, nem pedig a felső, front oldali rész felé. Ennek köszönhetően a légbuborékok a front oldalon kevésbé jelennek meg, így fagyállóbb anyagot kapunk. © Minden jog fenntartva - Mastertérkő
A népi orvoslás úgy tartotta, hogy holdfogyatkozáskor kiűzi a gyerekekből az élősködőket, erősíti az immunrendszert, használták megfázás, nátha és köhögés ellen. De részegség ellen, és potencianövelőként is alkalmazták. Egy 18. századi leírás szerint a mezei munkások azért ették, hogy ne másszanak rájuk a bogarak, rovarok, amikor a földön pihennek. A 16. században úgy tartották, hogy ugyan a gyomornak árthat és szomjúságot idéz elő, de a mérges kígyók és veszett állatok harapása ellen jó. Gyógyítottak vele csömört, disznóhájjal elkeverve pedig a hurutot oldották. 1858-ban a nyugati orvoslásban is megjelent, amikor Pasteur bebizonyította az antibakteriális hatását, az I. világháborúban még az elfertőződött sebeket is fokhagymával kezelték. A fokhagyma az irodalomban De a fokhagyma az irodalomban is megjelenik: Dumas rajongott a fokhagymáért, és töménytelen mennyiségben ette, de Giovanni Boccaccio Dekameronjában is kap egy epizódszerepet a fűszer, amikor a plébános friss fokhagymát küld a menyecskéknek.