Macskák Film Kritika, Macskák | Borsonline - Sztárhírek - Pletyka - Krimi - Politika - Sport

1. Katzenjammer - Tom Hooper: Cats / Macskák // kritika // Filmtett - Erdélyi Filmes Portál
2. Macskák (musical) – Wikipédia

Magyar cím Macskák Eredeti cím Cats Rendező Tom Hooper Író Andrew Lloyd Webber, T. S. Eliot Forgatókönyv Tom Hooper, Lee Hall Szereplők James Corden, Francesca Hayward, Taylor Swift, Judi Dench, Idris Elba Operatőr Christopher Ross Vágó Melanie Oliver Zene Andrew Lloyd Webber Producer Tim Bevan, Eric Fellner, Debra Hayward, Tom Hooper, Steven Spielberg Kritika Katzenjammer - Tom Hooper: Cats / Macskák A Macskák a kortárs mainstream amerikai filmkészítés erkölcsi, művészi, technikai, és ezáltal remélhetőleg anyagi csődje is. 2020-01-05- írta Jakab-Benke Nándor Olvasd el a kritikát Történet Andrew Lloyd Webber közkedvelt musical-sikerének (és T. verseinek a Macskák könyvéből) filmes adaptációja. Videó, előzetes, trailer Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!

Katzenjammer - Tom Hooper: Cats / Macskák // kritika // Filmtett - Erdélyi Filmes Portál

A látványvilág összességében egy durva hullámvasút: akad egy-két elég "hűha" pillanat, pozitív értelemben, de a mérleg másik oldalán ott vannak ugyanezek a pillanatok negítív értelemben is. Az akció szekvenciák az idő előrehaladtával válnak egyre laposabbá, pedig az elején még volt benne némi fantázia. Annyit még megjegyeznék, hogy a zenék viszont egészen ütősre sikerültek: jól teremtik meg a hangulatot, kiváltképp az ír tradicionális zenék tűnnek ki a soundtrackből. A címszereplőt alakító Ferdia Shaw számára ez volt az első szerep, és sajnos néhol borzasztóan túljátszotta a karakterét. Hiteltelen és hihetetlen ez a figura az ő megformálásában, ezt pedig talán a készítők is észrevették, egy idő után ugyanis feltűnően mellőzi őt a reflektorfény, az pedig hogy nem szimpatikus főhős, csak hab a tortán. Nagy névként itt van még Colin Farrell és Judi Dench, akiknek minden bizonnyal a dollárjelek lebegtek a szemük előtt, mikor aláírtak erre a filmre. Mindkettő korrektül teszi a dolgát a néhány jelenetében, de Dench a Macskák után megint egy olyan alkotásban tűnt fel, ami elvesz a méltóságából, Farrell-ön pedig feltűnően látszik mennyire tojik az egészre magasról.

Minden negatív kritika, amit előzetesen már olvashattunk a Macskák filmfeldolgozása kapcsán: igaz. A mozit karácsonyra időzített családi musicalnek szánták, de mutánsokkal teli biohorror lett. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Már az alapkoncepciónál el kellett volna, hogy bukjon Tom Hooper rendező vállalása. De legkésőbb az első CGI-képek elkészültekor, mondjuk akkor, amikor meglátja a stáb/stúdió Judi Denchet Old Csendbelenn szerepében, és egyből a farkasemberes horrorokra asszociál a látványtól. Uncanny valley, vagyis kísérteties völgy – ez a szakkifejezés ugrik be a nézőnek, ahogy a nyomasztóan szőrös, éneklő macskaemberek ellepik a vásznat. Az említett fogalom Masahiro Mori japán robotikaprofesszortól ered a hetvenes évekből, de egészen Freudig nyúlik vissza – Mori tulajdonképpen az osztrák pszichiáter elméletét finomította tovább és alkalmazta a maga korára. Freud 1919-ben A kísérteties címmel írt egy tanulmányt, amelyben arról értekezett, hogy a kísértetiesség érzetét azok a jelenségek váltják ki belőlünk, amelyek ismerősek ugyan a számunkra, de a pszichoszociális fejlődésünk során ismeretlenné váltak és elfojtás alá kerültek.

), akivel megosztja minden gondolatát. Egyedül neveli édesanyja, Rosie (Scarlett Johansson – Fekete özvegy, Bosszúállók, Elveszett jelentés, stb. ), akiről kiderül a fia előtt, hogy titkon egy zsidó lányt rejteget a családi házukba. Ahogy a kis Jojo egyre jobban megismeri Elsat (Thomasin McKenzie – Ne hagyj nyomot! ) és rajta keresztül a zsidóságot, úgy kezd az addig kialakult náci eszme átértékelődni a fejében. Bár elsőre lehet bugyuta vígjátéknak tűnik a film egyeseknek, ahogy halad a történet és jobban rálátást látunk a szereplőkre, mely a karakterfejlődésük során még jobban átjön a nézők számára, úgy lesz a egyszerű szatírából egy komoly mondanivalóval bíró drámai alkotás, némi sajátos humorral megspékelve. A felsorolt szereplőkön kívül még fontos megemlíteni a 2018-ban (végre) Oscar-díjat nyerő, most egy náci parancsnokot alakító (Klenzendorf kapitány) Sam Rockwel-t, aki megannyi filmben mutatta meg már tehetségét, hol negatív, hol pozitív szereplőként, mint például A három óriásplakát Ebbing határában moziban, a Richard Jewel balladájában vagy a Halálsoronban.

Érdekel a filmkritika? Imádsz írni? Szeretnél több ezer olvasót? Regisztrálj most! Csak 1 perc! Eredeti cím / magyar cím: Cats 2019 / Macskák 2019 Premier: 2019. december 19. Szerző: perry Írhatnám azt, hogy mennyire csodás a Macskák filmmusical, de sajnos annak ellenére sem, hogy egyes szereplők félelmetesen vagy inkább torokszorítóan jól játszanak és énekelnek. Ide tartozik Jennifer Hudson kinek Grizabellája akiről tudni akkorát énekel, hogy a szívek megnyílnak és a kristálycsillárok megremegnek ezzel együtt az arcával annyi érzelmet ad át a nézőnek, hogy csak ámulunk ebben az egy dimenziós világban. Olyan vagyok mint az egyszeri kritikus aki a hasonlítás "kályhájától" tud elindulni. Akkor kezdem is, a '90s évek elején volt szerencsém látni a Madách Színház ünnepi az összes szereplős előadását ami közel 4 óráig tartott míg egy szereposztásból 2-3 n is sorra kerülve énekeltek játszottak. Magam részéről még plusz 1-2 órát is bevállaltam volna. Annyira élő hús-vér macska világot láttam, érzelmeket élő testközei élményt igazi élő színházi előadást.

1. Index - Kultúr - Lehetetlen nem imádni ezt a cicás filmet
2. Macskák film kritika download
3. Alkonyat hajnalhasadás 1 teljes film magyarul videa
4. TURBÓSZERVIZ új és felújított turbók eladása turbofeltöltők turbófeltöltők javítása ingyenes hibafelmérés, Turbószevíz DTK 2000 Bt.
5. Macskák film kritika free
6. Macskák film kritika teljes
7. Macskák film kritika

Macskák (musical) – Wikipédia

A hosszú-hosszú évtizedek alatt nem esett át annyi átváltozáson egy olyan szörnytípus sem, mint a zombik. Az eredeti (George A. Romero által megkreált) definíció szerint csak és kizárólag azok a lények tekinthetőek zombiknak, amik fejlövéstől azonnal meghalnak, emberhúsra szomjaznak és - a legfontosabb, vagyis leginkább felrúgott pont - nem rohannak. A zombik lassúak, cammognak, maximum erőltetve vonszolják magukat, mint Radnóti. Meghaltak, élőhalottak lettek, ezáltal bármelyik olyan alkotás, amiben szuperszonikus sebességgel rohanni kezdenek (pl. Zombieland, Z világháború, Vonat Busanba - és ezek amúgy rendkívül jó és igényes filmek), azokban nem zombik szerepelnek, hanem fertőzöttek. Hasonló a helyzet a Betaalnál is. A fenti leírások alapján szerintem igencsak tapinthatóak, hogy mely elemeket rúgtak fel a "zombik" megteremtésekor. (Segítek, mindet. ) A rosszalló címtől eltekintve a sorozat, meg kell hagyni, pofásan néz ki. Sajnos itt ki is merül a pozitívumok listája, de hasonlóan, mint a legtöbb indiai (bollywoodi) alkotás, a külcsínre és a vizuális megoldásokra nagyon adtak.

Ez emeli meg annyira Ceyda Torun dokumentumfilmjét: a rendező addig ment, addig keresett, addig sűrített, addig beszéltetett embereket, amíg végül fontos lett minden egyes szó, ami elhangzik a filmben. Akár azért, mert kifejezik az emberszereplők viszonyát az állatokhoz, akár azért – és ez sokkal gyakoribb –, mert hozzátesznek valami elgondolkodtatót a film mondanivalóihoz. Ezek közül eleinte még csak az válik világossá, amivel kvázi meg is indokolja a film létrejöttét: hogy mit jelent törődni egy macskával, szeretni egy macskát. Egyrészt azt, amire bármilyen szeretet is képes: örömöt tud adni, márpedig Ha örömet lelsz egy macskában, egy madárban vagy virágban, akkor a tiéd a világ", ahogy az egyik isztambuli névtelen fogalmaz. És ha örömet tudsz lelni valamiben, máris van egy kis biztonságod abban a világban, ahol az emberekkel való kapcsolat mindig komoly rizikófaktort hordoz magában, mindig lehetőséget ad a sérülésre, és mindig elvár tőlünk is valamit. De még olyan elvont fogalmakról sem kell feltétlenül beszélni, mint amilyen a szeretet.

Így aztán ebben a groteszk csődtömegben az is szinte mindegy, hogy jól énekelnek és táncolnak-e a színészek (nem). De hogy valami érdemét is felmutassuk ennek az alkotásnak: film- és médiatörténeti eseménynek, mérföldkőnek viszont határozottan izgalmas. Azonkívül, hogy az eredeti ötletektől kórosan irtózó Hollywood "vajon van-e még lejjebb? "-versenyében egy újabb állomás (a válasz: van, mindig van), szépen kirajzol egy ívet arra vonatkozóan, hogy hogyan jutottunk ide, és hogy mi a mozi jövője. Az, amit mi mozinak ismertünk, úgy tűnik, hogy végérvényesen a kisképernyőkre fog költözni (és ott is jól meg kell keresni). A fesztiválokat és pár független vagy európai hangot leszámítva nagyjából ez a laborokban, pixelekből és előregyártott elemekből bármilyen variációval összerakható és hamar mémesíthető mainstream az, amit ma valamiért – talán nosztalgiából – mozinak nevezünk. Amint kihal vagy visszavonul a mostani tarantinók és nolanok generációja, a multiplexekben csak a se- és prequelek, remake-ek informatikusok siserehadának segítségével előállított végtelenségig variált permutációi lesznek.

Ezzel nagyjából ki is fújt minden, amit sikerült értelmeznem mindabból a stiláris borzadályból, amit itt a szemem és fülem előtt váltogattak 2 óra hosszat. Teljesen igazolva látom azt előítéletemet, hogy a musical-ben a zenék akaratlanul is megtörik a film belső világát és illúzióját. Ez az alapanyag egyértelműen nem mozgóképre, hanem hagyományos színház világába tartozik, mégis úgy tesz, mintha film volna. Mintha egy percnél tovább le sem álltak volna végig az énekléssel, és a táncszámok valami agyzsibbasztóan debilek voltak. De még ha mindezt nem is nézzük, a Cats akkor is iszonyúan hamis, egy idő után már idegileg betegítő agyszülemény, mely minden látvány- és hangelemmel csak hergel minket. Se egy történetfoszlányt, karakternevet, vagy értelmes megnyilvánulást nem bírtam fölidézni belőle, miután végre kiszabadultam a friss levegőre! Egymásra semmilyen hatással nem lévő zenés táncikálások tömkelegéből áll az egész, ráadásul olyan ocsmány színezetű, bizarro figurákkal van tele, akik szó szerint a lelküket is kikornyikálják, hogy ne hozzanak szégyent a színdarabra.

Külön érdekesség, hogy bár szinte végig angolul beszélnek a szereplők, minden írott anyag, levél, könyv, plakát, német nyelven jelenik meg a filmben. Waititi magát a filmet amolyan szerelmeslevélnek aposztrofálta és címezte Édesanyjának, valamint minden olyan szülőnek, akik egyedül nevelik gyermeküket. Ezzel is tiszteletét fejezve ki, hogy milyen nehéz feladat hárul rájuk és mennyi áldozatot hoznak ezáltal, hogy felneveljék utódjaikat. Mint filmszatíra olykor kifigurázza az akkori náci ideológiát is. Erre az egyik legjobb jelenet, mikor a Gestapo elmegy Jojo házába és összesen 31-szer hangzik el a Heil Hitler kifejezés. Ezzel arra utalván, hogy mennyire felesleges és nevetséges volt a nácik protokollja adott esetekben. Maga a történet is egyedi bemutatást rejt a témát illetően. Adott egy német kisfiú, Jojo (Roman Griffin Davis), akiben élénken lobog a német nacionalizmus és minden vágya, hogy a vezér személyi testőre legyen és a Hitler Jugend tagjaként szolgálja hazáját. A valójában magányos, 10 éves kisfiú legjobb, képzeletbeli barátja Hitler (Taika Waititi – Thor, stb.

1. Karib tenger kalózai indavideo
2. Nap a nyilasban
3. Sakura sasuke történetek