Szeretnék gyereket. Nagyon szeretnék. De az istennek se' találok olyan valakit, akivel klappolnának is a dolgok, és hajlandó is lenne megállapodni. Nincsenek extrém elvárásaim, legalábbis nem hinném, hogy a földtől elrugaszkodott vágy lenne egy olyan pasiról álmodozni, aki biztos benne, hogy én kellek neki. Aki egyenesen megmondja, mit szeretne, nem köntörfalaz, nem kábít, nem beszél félre és nem keres kifogásokat. Úgy, mint az eddigiek. Miért ilyen bizonytalanok a férfiak? Vagy ez csak egy álca, és valójában biztosak abban, hogy nem akarnak komoly kapcsolatot, csak ezt nem akarják a szemembe mondani? Netán megijednek egy csinos, eszes nőtől, hogy kevesek lesznek neki, vagy túl sokat vár majd cserébe azért, amit adni tud? Bármely válaszkísérlet, tudom, durva általánosítás lenne. És az is lehet, hogy csak én vagyok különösen peches. Már az első szerelmem is cserben hagyott. Évfolyamtársak voltunk a gimiben. Két évig fűzött, vagánykodott, tette az agyát, a barátnőimet majd szétvetette az irigység.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy gyerekes témáról van szó, álljunk meg egy szóra. A facebookot eredetileg ismerkedés céljából írta meg a Zuckerberg, és ma napig megfelel ennek a funkciónak. Nem csoda hát, ha egy hatalmas ismerkedési térként tekintünk rá, és nőként mindenből következtetünk és kombinálunk. Adott az a gyakori eset, hogy van egy srác, aki folyton kettős jeleket küld. Tudod, hogy kedvel, hiszen jelét is adja; ha felteszel egy képet, lájkol, sőt, néha még kommentel is alá valami frappánsat. A tudomány viszont ezen a ponton megáll. Nem hív fel telefonon, nem érdeklődik felőled, de még csak egy két szavas üzenetet sem dob rád... De mégis miért van ez így?
Ha a két nem közül ki kéne választani, melyik a túlagyalósabb, gondolom, mindannyian egyre szavaznánk. Egyértelmű, hogy a nők azok. Gyakran megalapozatlanul, megérzésből, máskor pedig féltékenységünkből adódóan vagyunk hajlamosak belegondolni olyan dolgokat egy szituációba, amik teljességgel valótlanok. Érdekes. Randizunk, vagy csak megismerünk valakit, esetleg még meg is ígéri, hogy így vagy úgy hív vagy ír a napokban, aztán elfelejt. És amikor üzenünk neki, hogy mégis mizu vele, még csak válaszra sem méltat... Borzalmas érzés, nem tagadom. Összegyűjtöttem azokat a hihetetlen gondolatokat, amik a nők fejében megfordulnak, ha a pasi nem válaszol nekik. 1. "Talán csak pihen…" "Persze, ez lehet a legvalósabb helyzet. Hiszen a múltkori randinkon is mondta, hogy milyen sokat dolgozik és edz... Biztos nincs a közelében a telefon, és alszik. Legalábbis ajánlom neki, hogy ezt csinálja. " 2. "Tudom, hogy látta, amit írtam! " "Tudom, hogy látta, hogy írtam neki, hiszen a Facebook is jelzi, elolvasta az üzenetem!
Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes - Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes; A legtisztábbik is, gondolta, nehezen Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen. Nem volt inyére a hétköznapi modor, Virágillat helyen nem a lucri odor: Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company, Ily szókat ő ki sem birt volna mondani. Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián, Övedzve néha mint karcsú görög leány, Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád, Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját. Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion", S nem árulá kecsét... leszállított dijon!... Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás: Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás. Mert kinek arca van és háta ép, Ily had közé bizony átallva lép, Kivált ha nincs is méltó fegyvere, (Mit ér a szó, hol ostor kellene! ) S a közmondás hamar fejére gyűl: "Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl! " De mikor a civódás tére szent! Patkóiktól még az oltár se' ment! Fut a kilenc szűz, döng a hét halom! Ocsmány ökölharc az irodalom! E szentegyházbul ostorral sem árt Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.
Fontos hogy tudd ha egy lány keresi mindig a fiút, a fiú elveszti az érdeklődést a lány iránt, ok jobban szeretnek hajtani egy lányért, lehet túl kedves voltál vele és jobban beleillesz "baráti kapcsolatba" minthogy "szerelmibe". Ha te is csak a barátja szeretnél lenni akkor keresed, de amúgy szerintem ne. ápr. 16. 17:17 Hasznos számodra ez a válasz? 2/4 anonim válasza: 100% Kérdezz rá hogy mi az oka, lehet csak nem akar nyomolósnak tünni ápr. 19:11 Hasznos számodra ez a válasz? 3/4 anonim válasza: 100% Ha találkoztatok személyesen és után történt ez ha jól értettem akkor egyértelműen nem ilyennek gondolt. A képeken jobban néztél ki vagy valami. És mivel ez a jó fiú valószínű, hogy egy csíra így mindent bevágott a kukába és már szóba se jöhet nála a dolog. Valószínűleg a személyiséged tűrhető volt de az se fogta meg igazán. Így meg meg könnyítetted a döntését. Remélem érthető a dolog. A lényeg, hogy egy csíra a srác. 19:14 Hasznos számodra ez a válasz? 4/4 A kérdező kommentje: Köszi a válaszokat, ment a zöld és értem is hogy mit akartok mondani, csak az a baj hogy nem tudom őt kiverni a fejemből:( Kapcsolódó kérdések:
2018. augusztus 10. | | Olvasási idő kb. 6 perc Nemrégiben egy olvasónk leírta, hogy úgy érzi, a negyvenes-ötvenes éveiben láthatatlanná vált a férfiak számára. Erre reflektálva harmincas vendégszerzőnk arról mesél, hogy neki – fiatalabb nőként – sem egyszerűbb a párkeresés. Őt ugyan észreveszik, csak valamiért nem tudja megtartani a férfiakat maga mellett. Vargha Brigitta írása. – Csak én érzem úgy, hogy a férfiak egyre kevésbé tudják, mit szeretnének a nőktől? Most összekacsinthatnánk, hogy "na, persze, a szexen felül", hisz azt mindig akarják, de mostanában az a tapasztalatom, hogy még ez sem mindig egyértelmű. Hallottam már férfi szájából, hogy "inkább hagyjuk, mert csak bonyolítaná a dolgokat"... Eljutottunk, oké, ne általánosítsunk: eljutottam odáig, hogy néha arra eszmélek: én udvarolok, én ostromlok, én epekedem. Ej, büszkeség, rég elvesztettelek már! Harmincnyolc éves vagyok. Igen, közel a negyven. Nem, még nem szültem. Hogy pánikolok-e? Nem. Azt azért nem. De félek. Félek, hogy egyedül maradok, és nem lesz családom.
"Vitatkozás az elmét növeli", Kocódni kissé, ez is emberi, S az író, hogyha máshol emberebb, Bizonyos pontig jól áll a szerep: Míg tárogatva zeng a csatadal, Lovagkesztyűben foly a viadal, S borítja bár az arcot vas lemez, Hisszük, nemes vonásokat fedez. Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza, Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa; S ha olykor közbe szól a szenvedély, Ha nem mindig volt más az ügy s személy Nem kofanyelven hallá a közönség: Az, és philippica... van ám különbség. Való, hogy a személyes galibát Az üggyel összevétni nagy hibád: De mit teszesz, ha egy masült zseni Arcodba körmöl és fogát feni? Ha rossz poéta és rossz költemény - Apa s fiu - ugyanazon személy. Mert, mint a tigris védi kölykeit, Úgy védi a papa szülötteit? Ilyenkor nagy baj a határvonás: - De egy epigram' mégse záptojás!...